A temetésre kötelezett
Temetésre kötelezett az – vagyis annak kell gondoskodnia az elhalt eltemettetéséről:
aki a temetést szerződésben vállalta;
akit arra az elhunyt végrendelete kötelez;
végintézkedés hiányában az elhunyt elhalálozása előtt vele együtt élő házastársa, élettársa;
az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója a törvényes öröklés rendje szerint.
Közeli hozzátartozónak minősül a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér.
(Ugyanezek a személyek közeli hozzátartozójuk halála esetén 2 napra a törvény által mentesítve vannak a munkavégzés alól. Ez a mentesítés nem szabadság, ami egyrészt azt jelenti, hogy igénybevételét nem lehet megtagadni a munkavállalótól, másrészt pedig azt, hogy ezzel a két nappal nem csökken a munkavállaló szabadságának mértéke.)
Az elhalálozás helye szerinti települési önkormányzat (fővárosban a kerületi önkormányzat) polgármestere – jogszabályban meghatározott határidőn belül – köteles gondoskodni a temetésről, ha nincs temetésre kötelezett személy, vagy ismeretlen helyen tartózkodik, a temetésre kötelezett személy kötelezettségét nem teljesíti.
Az idevágó eljárás szerint, ha a temetésre kötelezett e kötelezettségét nem teljesíti, az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője felszólítja, hogy 15 napon pótolja mulasztását. Ha a kötelezett nem tesz eleget a jegyző felszólításának, akkor az elhunytat közköltségen kell eltemetni. (Köztemetés).
A temetés feltételei
A halott eltemetése csak külön jogszabályban előírt orvosi vizsgálat és az erről kiállított halottvizsgálati bizonyítvány alapján lehetséges. Abban az esetben, ha a halál körülményeinek vizsgálatára hatósági eljárás indult, az elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítvány mellett az eljáró hatóság engedélyére is szükség van.
A temetés módjai
Temetni – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – hagyományos módon koporsóban (koporsós temetés), hamvasztás esetén az urnába helyezett hamvak eltemetése, illetve elhelyezése, szétszórása útján lehet. A temetés történhet világi vagy egyházi szertartás szerint.
A világi temetés szertartásrendjét az eltemettetők határozzák meg. Az egyházi temetés az egyházak hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak tiszteletben tartásával történik.
Az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettető személyére aránytalanul nagy terhet. Ha az elhunyt korábban nem határozta meg a temetés módját és helyét, akkor ezt az határozza meg, aki az eltemettetésről gondoskodik.
Fontos tudni, hogy a temetés csak hamvasztás nélkül lehetséges abban az esetben, ha a temetésről több személy gondoskodik, és ok nem tudnak megállapodni a temetés módjáról.